Miközben magyarországon még mindig él és virul a készpénz-használat, addig a nemzetközi pénzügyi világ már a bankkártya utáni jövőt tervezi. Itthon dübörög az e-commerce, de vele együtt a készpénz is.

Nyakunkon a valós idejű átutalás és a blockchain technológia, ráadásul már itthon is terjed a P2P pénzküldés. Nem csoda tehát, hogy ma a kereskedői és pénzügyi megoldásszállítói oldalról se egyszerű átlátni azon a kettősségen, ami a magyar digitális piacot és leginkább a felhasználókat jellemzi a fizetési szokásaik kapcsán.

A készpénz ugyanis az online vásárlások esetében is gátlástalanul nyomul előre. A kártya vs. KP csatában az utánvétes fizetési kultúrát kihasználva ismét egyre jobban előtérbe kerül, dacára annak, hogy az utóbbi 2-5 évben már azért inkább visszaszorulóban volt.

payment-ecosystem-min

Miért nem fizetünk online?

Kérdezi ezt – joggal – a kereskedő, a készpénz-kezeléstől szabadulni vágyó logisztikai cég és az előbbi kettőre szolgáltatást építő FinTech cég is.

A válasz – ahogy az lenni szokott – nem bujkál, sőt biztos vagyok benne, hogy az olvasók közül többen is nap mint nap használják, de még mielőtt rátérnék, egy kis kitérő:

A GKI Digitalban sok kutatásban próbáltuk már körbejárni azt a kérdést, mi kell ahhoz, hogy mi, vásárlók merjünk a digitális térben is bátran mozogni és ott akár azonnal elektronikusan is fizetni. Épp ezért, arra fűztük fel a kérdéseket, hogy:

„A magyar emberek vajon miért nem mernek online vásárolni és elektronikusan fizetni?”

Legalább három adatfelvétel telt el mire rájöttünk, már a kérdésfeltevés is hibás volt…ugyanis a többség nagyon is mer(ne), csak épp nem akar se online vásárolni és – ami most nekünk érdekesebb – online fizetni!

Az ok egyszerű: „mert még mindig nem elég kényelmes!”

Fűszálnyi akadályok a terjedés gátjai

  1. Először is, ha már zárnánk a rendelést, ahhoz, hogy kártyával fizessünk, kell az a sok adat a plasztikról, ami persze rendszerint épp nincs kéznél, hisz a pénztárcában tároljuk, ami meg már koránt sincs olyan intim közelségben hozzánk a nap minden percében, mint mondjuk az okostelefonunk! (aki próbált már WC-ről telefonozva kártyás vásárlást kezdeményezni az tudja mire gondolok)
  1. De oké, megvan a kártya, jöhet a számpötyögés ezzel pedig máris itt a második csapás: a felület! Mindegyik IPSP (konyhanyelven egyszerűen csak „bank”) felhasználói felülete teljesen más. Egyiknél itt, másiknál ott és a legtöbbnél még billentyűvel se lehet ugrálni a beviteli mezők között…
  1. Ha ezek ellenére mégis megvagyunk és megnyomjuk a FIZETÉS gombot, elindul a zöld / kék / sárga színű homokóra / spirál / golyó – megint csak mindenkinél más, de abban mindegyik ugyanaz, hogy végtelen idegbajt kiváltva, soha véget nem érően izeg-mozog, miközben attól rettegünk, hogy mi lesz vajon a folyamat végén a hibaüzenet… (Hello Black Friday!)
  1. Persze aztán sikerül és mi pedig megkönnyebbülünk, jön is a jó öreg SMS. Rendben, a pénztől tehát már meg is szabadultunk, de ezt a tényt vajon az IPSP is tudatta a kereskedővel? A kereskedő összeköti ezt a tranzakciót a rendelésünkkel? Komoly, nehéz és mindennapos kérdések ezek a legtöbb vásárló számára! – Nekem is többször volt olyan online vásárlásom, ahol bizony órák teltek el a tényleges fizetés és a rendelés elfogadása között, miközben a pénz már levonásra került (most tekintsünk el a valós banki tranzakciók visszafordíthatóságától és technikai hátterétől).

Azért, mielőtt túlzott sarkítás vádja érne, fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy ha tehetem én is mindenhol kártyával fizetek és természetesen a fentiek koránt se elviselhetetlen „terhek”. Amikor egy szolgáltatás piaci térnyeréséről, vagy még inkább a terjedés gátjairól beszélünk,

Ilyen kis fűszálakon a felhasználók akár két számjegyű százaléka is képes fennakadni!

Ezek a gátak ugyanis mind-mind komoly frusztrációt és kényelmetlenséget váltanak ki, és berögzülve kihatnak a későbbi költésekre is. Kicsit ahhoz hasonló az érzés, mint amikor egy étteremben még a fogyasztás közben, de még a számla kikérése előtt az a kellemetlen dilemma merül fel az emberben, hogy:

„Vajon lehet-e kártyával fizetni, mert nincs nálunk készpénz de automata viszont sehol a közelben”.

A lehetséges megoldás: 1-click

És akkor vissza is kanyarodhatunk az egyik lehetséges megoldáshoz, amit az Amazon például nemes egyszerűséggel csak úgy hív, hogy: „1 click”.

A dolog lényege faék egyszerű: tárold le a kártyád adataid előre, kiegészítve a preferált szállítási címeddel és elérhetőségeiddel, aztán, ha valamit ténylegesen rendelnél, csak kattintanod kell, a többi meg teszi a dolgát!

Ezzel kihúzható a fizetési lepketánc összes méregfoga, és a check-out is kikerül a képből, ami nem baj, mert egyébként is a rendelés legunalmasabb – és épp ezért – a legtöbb hibafaktort rejtő része (rosszul megadott címen, elgépelt telefonszámon még a legrámenősebb futár se találja meg a vevőt).

payment-masterpass

A magyar piacon ezt a megoldást még nagyon kevés e-commerce cég alkalmazza, aminek oka egyrészt az erőforrás, másrészt a szükséges technológiai háttér hiánya (hisz a kártya-adatokat körültekintően kell tárolni), nem is beszélve a vevői bizalom hiányáról (de erről majd egy másik cikkben).

Persze az „Egykattintás” se Szent Grál az e-commerce-ben, de remek példája annak, amit egyébként a FinTech cégek és néhány hazai e-kereskedő is felismert:

Nem elég a technológia, okos csomagolás és megfelelő érv is kell hozzá!

A cikk eredetileg a FinTechZone-on jelent meg!

 

Share This